borito

A bizonyosság és bizonytalanság jelölőiről 16–18. századi regiszterekben

On (un)certainty markers in 16th–18th century registers

Varga Mónika

HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont

Jelentés és Nyelvhasználat 11/1:1–38 (2024)
doi:10.14232/JENY.2024.1.1

Összefoglaló

Jelen tanulmány a bizony néhány származékának (bizonyos, bizonyára, bizonyosan és bizonytalan) 16–18. századi történetével foglalkozik. A markerek vizsgálata során az evidencialitás összetett felfogásából a tapasztalat értékelése kerül előtérbe (a megnyilatkozó elkötelezettsége a markerek által kiemelt esemény lehetségessége, valószínűsége iránt). Az elemzés egyrészt az egyes elemek eltérő használataira, másrészt a funkcionális variációkra tér ki a Történeti magánéleti korpusz és a Középmagyar emlékirat- és drámakorpusz adatai alapján. A vizsgált forrásokban adatolhatókká váltak a tárgyalt elemek olyan használatai, amelyek az ómagyar korszakról korábban leírtakhoz (vö. Juhász 1992; D. Mátai 2003) képest újabbnak tekinthetők. A bizonyos a bizonyosság mellett a középmagyarban már egyre gyakrabban jelölhet körülhatárolatlanságot, kevéssé specifikus jelleget. Az adatok alapján a bizonyára funkciója szintén megváltozott, a nyomatékosítás helyett inkább vélekedést, így valamelyes bizonytalanságot is jelölve. A bizonyára tehát a bizonyosan variánsává válik, jóllehet a korszakban részben eltérő kontextusokban használták őket, egyes esetekben akár bizonygatás kifejezésére is.

Kulcsszavak: bizonyosságjelölők, evidencialitás, funkcionális variáció és változás, középmagyar korszak, regiszterek

Abstract

The present paper studies the history of some derivates of bizony ’surely, certainly’ (bizonyos ’certain’, bizonyára, ’surely’, bizonyosan ’certainly’, bizonytalan ’uncertain’) during the 16th–18th century. The research involves the complex concept of evidentiality, focussing on evaluation, the speaker/writer’s commitment towards the probability of an event marked by the studied elements. The analysis deals with the different uses of each markers and their functional variations on the basis of data from the Old and Middle Hungarian Corpus of Informal Language Use and the Middle Hungarian Corpus of Dramas and Memoirs. In the studied sources, uses of the studied markers were attested which can be seen as novelties compared to the results of the descriptions of earlier periods (cf. Juhász 1992; D. Mátai 2003). During the Middle Hungarian period, the marker bizonyos ‘certain’ expressed not only certainty, but more and more often a fuzzy, unspecified nature of the marked entity. Data also show that the function of bizonyára ‘surely’ also has been changed from marking certainty to indicating assumption and, therefore, some uncertainty as well. Thus, it became a functional variant of bizonyosan ‘certainly’, however, during the period they were used in different contexts to some extent, including the expression of commitment in particular cases.

Keywords: (un)certainty markers, evidentiality, functional variation and change, Middle Hungarian period, registers

Varga Mónika a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont Történeti Nyelvészeti és Uralisztikai Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a magyar nyelvtörténet (szövegnyelvészet, mondattan, morfológia), valamint a történeti pragmatika. Részt vesz történeti adatbázisok építésének munkálataiban.

Mónika Varga is a Research Fellow at the HUN-REN Research Centre for Linguistics. Her field of research is historical linguistics (text linguistics, syntax, morphology) of Hungarian, historical pragmatics of Hungarian and building historical corpora.

Elérhetőség/e-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

  • Bednarek, Monika 2006. Epistemological positioning and evidentiality in English news discourse: A text-driven approach. Text & Talk 26/6:635–660. doi:10.1515/TEXT.2006.027.
  • Bromhead, Helen 2009. The Reign of Truth and Faith: Epistemic Expressions in 16th and 17th Century English. (Topics in English Linguistics 62) Berlin: De Gruyter Mouton. doi:10.1515/9783110216028.
  • Cheng, Winnie – Anne O’Keeffe 2014. Vagueness. In Karin Aijmer – Christoph Rühlemann (szerk.) Corpus Pragmatics. A Handbook. Cambridge: Cambridge University Press. 360–378. doi:10.1017/CBO9781139057493.019.
  • Claridge, Claudia 2020. Epistemic adverbs in the Old Bailey Corpus. In Ewa Jonsson – Tove Larsson (szerk.) Voices Past and Present - Studies of Involved, Speech-related and Spoken Texts: In honor of Merja Kytö. (Studies in Corpus Linguistics 97) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 133–152. doi:10.1075/scl.97.09cla.
  • Claridge, Claudia – Merja Kytö 2021. Degree and related phenomena in the history of English: Evidence of usage and pathways of change. Journal of English Linguistics 49/1:3–17. doi:10.1177/0075424220969778.
  • Culpeper, Jonathan – Merja Kytö 1999. Modifying pragmatic force. Hedges in Early Modern English dialogues. In Andreas H. Jucker – Gerd Fritz – Franz Lebsanft (szerk.) Historical Dialogue Analysis. (Pragmatics & Beyond New Series 66) Amsterdam: John Benjamins Publishing Company. 293–312. doi:10.1075/pbns.66.12cul.
  • Culpeper, Jonathan – Merja Kytö 2010. Pragmatic markers. In Jonathan Culpeper – Merja Kytö Early Modern English Dialogues. Spoken Interaction as Writing. (Studies in English Language) Cambridge: Cambridge University Press. 361–397.
  • D. Mátai Mária 2003. Szófajtörténet. In Kiss Jenő – Pusztai Ferenc (szerk.) Magyar nyelvtörténet. Budapest: Osiris Kiadó. 393–429.
  • Downing, Angela 2001. „Surely you knew!” Surely as a marker of evidentiality and stance. Functions of Language 8/2:251–282. doi:10.1075/fol.8.2.05dow.
  • Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból: Korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113:85–110.
  • Foolen, Ad 2011. Pragmatic markers in a sociopragmatic perspective. In Gisle Andersen – Karin Aijmer (szerk.) Pragmatics of Society. (Handbooks of Pragmatics 5) De Gruyter Mouton. 217–242. doi:10.1515/9783110214420.217.
  • G. Varga Györgyi 1992. A névmások. In Benkő Loránd – E. Abaffy Erzsébet – Rácz Endre (szerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Budapest: Akadémiai Kiadó. 455–569.
  • Gray, Bethany – Douglas Biber 2014. Stance markers. In Karin Aijmer – Christoph Rühlemann (szerk.) Corpus Pragmatics. A Handbook. Cambridge: Cambridge University Press. 219–248. doi:10.1017/CBO9781139057493.012.
  • Gugán Katalin 2020. Regiszterfüggő változatok a középmagyarban. Kézirat.
  • Gugán Katalin 2021. A Jespersen-ciklus előszobájában: a mondattagadás változatai a középmagyarban. In Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Varga Mónika (szerk.) Versengő szerkezetek a középmagyar kor nyelvében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 129–153.
  • Gugán Katalin 2022. „Félő, az Isten is el ne hagyjon” – Pleonasztikus tagadás a középmagyarban. In Forgács Tamás – Németh Miklós – Sinkovics Balázs (szerk.) A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei XI. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék. 95–111.
  • Gugán Katalin 2023. A kivétel erősíti a szabályt? A regiszter és az egyén szerepe a stabil variációban. In Cser András – Nemesi Attila László (szerk.) Nyelvelmélet és diakrónia 5. Budapest: PPKE BTK Elméleti Nyelvészeti Tanszék – Magyar Nyelvészeti Tanszék. 129–153.
  • Haader Lea 2008. Az alárendelő mondatok változási irányairól. In Haader Lea – Horváth László (szerk.) Tanulmányok a középmagyar kor mondattana köréből. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 89) Budapest: Tinta Könyvkiadó. 78–88.
  • I. Gallasy Magdolna 1992. A névelők. In Benkő Loránd – E. Abaffy Erzsébet – Rácz Endre (szerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Budapest: Akadémiai Kiadó. 716–771.
  • Juhász Dezső 1992. A módosítószók. In Benkő Loránd – E. Abaffy Erzsébet – Rácz Endre (szerk.) A magyar nyelv történeti nyelvtana II/1. A kései ómagyar kor. Morfematika. Budapest: Akadémiai Kiadó. 815–838.
  • Kontra, Miklós – Tamás Váradi 1997. The Budapest Sociolinguistic Interview: Version 3. (Working Papers in Hungarian Sociolinguistics 2) Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézet.
  • Kugler Nóra 2015. Megfigyelés és következtetés a nyelvi tevékenységben. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 179) Budapest: Tinta Könyvkiadó.
  • Larsson, Tove 2019. Grammatical stance marking across registers: Revisiting the formal-informal dichotomy. Register Studies 1/2:243–268. doi:10.1075/rs.18009.lar.
  • Mohay Zsuzsanna 2020. Múlt idők a középmagyar kori levelekben. Budapest: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány.
  • Mohay Zsuzsanna 2021. Az -á/-é jeles múlt idő szerepe a tapasztalat és a személyesség kifejezésében boszorkányperekben. In Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Varga Mónika (szerk.) Versengő szerkezetek a középmagyar kor nyelvében. Budapest: Akadémiai Kiadó. 86–109.
  • Mohay Zsuzsanna 2022. A regiszter szerepe a múlt idők variációjában Wathay Ferenc emlékirata és egykorú úriszéki perek alapján. Nyelvtudományi Közlemények 118:175–207. doi:10.15776/NYK.2022.118.6.
  • Novák, Attila – Katalin Gugán – Mónika Varga – Adrienne Dömötör 2018. Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence. Language Resources and Evaluation 52/1:1–28. doi:10.1007/s10579-017-9393-8.
  • Oravecz, Csaba – Tamás Váradi – Bálint Sass 2014. The Hungarian Gigaword Corpus. In Nicoletta Calzolari – Khalid Choukri – Thierry Declerck – Hrafn Loftsson – Bente Maegaard – Joseph Mariani – Asuncion Moreno – Jan Odijk – Stelios Piperidis (szerk.) Proceedings of the Ninth International Conference on Language Resources and Evaluation (LREC’14). Reykjavik: European Language Resources Association (ELRA). 1719–1723.
  • Quirk, Randolph – Sidney Greenbaum – Geoffrey N. Leech – Jan Svartvik 1985. A Comprehensive Grammar of the English Language. London: Longman.
  • Silver, Marc 2003. The stance of stance: A critical look at ways stance is expressed and modeled in academic discourse. Journal of English for Academic Purposes 2/4:359–374. doi:10.1016/S1475-1585(03)00051-1.
  • Simon-Vandenbergen, Anne-Marie – Karin Aijmer 2008. The Semantic Field of Modal Certainty. A Corpus-Based Study of English Adverbs. (Topics in English Linguistics 56) Berlin: De Gruyter Mouton. doi:10.1515/9783110198928.
  • Szeverényi Sándor 2020. Az evidencialitás kulturális magyarázatának lehetséges történeti vonatkozásai az északi szamojéd nyelvekben. Folia Uralica Debreceniensia 27:283–306.
  • Tagliamonte, Sali A. – Jennifer Smith 2021. Obviously undergoing change: Adverbs of evidentiality across time and space. Language Variation and Change 33/1:81–105. doi:10.1017/S0954394520000216.
  • Varga Mónika 2022a. Kommunikáció és szövegformálás boszorkányperekben. (Gondolat-Jel 6) Budapest: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány.
  • Varga Mónika 2022b. Pragmatikai markerekről 18. századi regiszterekben: összehasonlító elemzés. In Forgács Tamás – Németh Miklós – Sinkovics Balázs (szerk.) A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei XI. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék. 431–445.
  • Varga Mónika 2022c. A Fatensnél nem konstál – Boszorkányperes tanúvallomások kérdés- és válaszmintázatainak pragmatikai elemzése. Argumentum 18:144–171. doi:10.34103/ARGUMENTUM/2022/8.
  • Varga Mónika 2023. Pragmatikai markerek terjedéséről középmagyar kori regiszterekben. In Cser András – Nemesi Attila László (szerk.) Nyelvelmélet és diakrónia 5.. Budapest: PPKE BTK Elméleti Nyelvészeti Tanszék – Magyar Nyelvészeti Tanszék. 211–252.
  • Varga Mónika 2024. „Igen akarom, hogy odaérkezett” – Pragmatikai markerek korpuszalapú elemzése a funkció és a regiszterek tükrében. Kézirat.

Creative Commons Licenc
Ez a mű Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc alatt van.

Ne felejtsen el hivatkozni!

Varga Mónika 2024. A bizonyosság és bizonytalanság jelölőiről 16–18. századi regiszterekben. Jelentés és Nyelvhasználat 11/1:1–38. doi:10.14232/JENY.2024.1.1

bibtex
@article{JENY-2024-1-VargaM,
	author = {Varga, Mónika},
	year = {2024},
	title = {A bizonyosság és bizonytalanság jelölőiről 16–18. századi regiszterekben},
	abstract = {Jelen tanulmány a bizony néhány származékának (bizonyos, bizonyára, bizonyosan és bizonytalan) 16–18. századi történetével foglalkozik. A markerek vizsgálata során az evidencialitás összetett felfogásából a tapasztalat értékelése kerül előtérbe (a megnyilatkozó elkötelezettsége a markerek által kiemelt esemény lehetségessége, valószínűsége iránt). Az elemzés egyrészt az egyes elemek eltérő használataira, másrészt a funkcionális variációkra tér ki a Történeti magánéleti korpusz és a Középmagyar emlékirat- és drámakorpusz adatai alapján. A vizsgált forrásokban adatolhatókká váltak a tárgyalt elemek olyan használatai, amelyek az ómagyar korszakról korábban leírtakhoz (vö. Juhász 1992; D. Mátai 2003) képest újabbnak tekinthetők. A bizonyos a bizonyosság mellett a középmagyarban már egyre gyakrabban jelölhet körülhatárolatlanságot, kevéssé specifikus jelleget. Az adatok alapján a bizonyára funkciója szintén megváltozott, a nyomatékosítás helyett inkább vélekedést, így valamelyes bizonytalanságot is jelölve. A bizonyára tehát a bizonyosan variánsává válik, jóllehet a korszakban részben eltérő kontextusokban használták őket, egyes esetekben akár bizonygatás kifejezésére is.},
	doi = {10.14232/JENY.2024.1.1},
	language = {hu},
	journal = {Jelentés és Nyelvhasználat},
	issn = {2064-9940},
	volume = {11},
	issue = {1},
	pages = {1-38},
	url = {http://www.jeny.szte.hu/JENY-2024-1-VargaM},
	urldate = {2024-03-35},
	copyright = {Copyright for all material published in JENY lies with the author.}
}
A folyóirat megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
The journal is supported by the National Cultural Fund of Hungary.